Idegen Szavak Szótára | |
| abúzus | |
| ad hoc | 1) alkalmi, egyszeri; egy bizonyos célra való 2) ideiglenes, átmeneti, pillanatnyi |
| adekvált | 1) egyenlő értékű, teljesen megfelelő 2) a lényeget pontosan tükröző |
| absztinencia | 1) valamitől való tartózkodás 2) önmegtartóztatás |
| agglomeráció | tömörülés, tömbösülés, egy város vonzáskörzete - és az abba tartozó települések |
| agglomerálás | felhalmozás, összegyűjtés, tárgyaknak egybehalmozása |
| agónia | haláltusa, haldoklás |
| ambíció | |
| ambivalencia | két ellentétes érzelem (pl. szeretet és gyűlölet) együttes megnyilvánulása ugyanazon személy vagy tárgy iránt, egy időben két irányban való érvényesség |
| ambivalens | az ambivalencia jelenségét mutató, vele kapcsolatos, kétértelmű; kétféleképpen is érthető, értelmezhető |
| anekdota | |
| antiklerikalizmus | a >>klerikalizmus ellentétje |
| apátia | egykedvűség, érzéketlenség; az érdeklődés hiánya, közömbösség minden iránt, nemtörődömség |
| a priori | 1) a tapasztalatot, a tényeket megelőző; a tapasztalatot mellőző, attól független (megállapítás, ítélet) 2) előzetes(en), semmit be nem várva, eleve |
| aspektus | nézőpont, megvilágítás |
| autodafé | 1) az inkvizíció elítélte eretnekek nyilvános elégetése; máglyahalál 2) könyvégetés (főleg politikai okokból) |
| ázsió | 1) százalékos különbség, mellyel valuták és devizák piaci ára nagyobb a hivatalos árnál, illetve értékpapíré a névértékénél 2) vminek a keletje, keresettsége, becse. magy az ázsiója - nagy a keletje |
| bestiális | |
| bilateriális | 1) kétoldalú; kölcsönös, két félre egyaránt kötelező vagy kiterjedő 2) kétoldali, mindkét oldalt érintő |
| blaszfémia | |
| casus belli | |
| ceterum cesneo (carthagiem esse delendam) | továbbra is fenntartom ismeretes álláspontomat (cato római államférfi minden beszédét e szavakkal fejezte be; a. m. egyébként azt tanácsolom, hogy karthágót el kell pusztítani |
| cinikus | a közönyt és az igénytelenséget a legfőbb erénynek tekintő, az élet örömeit és szépségeit, valamint a fennálló intézményeket és erkölcsöket megvető ókori görög filozófiai iskola híve, semmi értéket nem tisztelő, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal kigúnyoló, romboló, szemérmetlen, arcátlan, elvetemül, megrögzött |
| crescendo | 1) hangerőben növekvő erővel, fokozatosan erősítve adantó elő 2) zenedarabnak így játszott vagy énekelt része |
| decens | 1) illendő, tisztességtudó 2) tapintatos, tartózkodó 3) tartózkodóan szép |
| de facto | valóban, ténylegesen |
| dehonesztáló | |
| de jure | jog szerint(i), jogilag |
| deklaráció | |
| deklarál | |
| dekrétum | |
| demagóg | népcsaló, népámító, bujtogató, lázító |
| demagógia | nagyhangú, hazug ígérgetés és az érzelmek, szenvedélyek felelőtlen felszítása a tájékozatlan néptömegek megnyerésére; népcsalás, népámítás, bujtogatás, lázítás |
| diagonal | |
| dilettáns | |
| diszciplina | |
| diszjunkt | idegen, elkülönült; egymást kölcsönösen kizáró |
| drog | növényi v. állati eredetű olyan anyag, amely gyógyászati v. élvezeti célokra alkalmas vegyületeket tartalmaz (bár a gombák nem növények, pedig...) |
| egzakt | 1) szabatos, egyértelmű, pontosan meghatározott 2) pontos, mérhető adatokra alapozott; a szubjektív értékelést nagy mértékben kizáró (módszer, tudomány) |
| egzaltáció | 1) elragadtatott állapot; misztikus rajongás 2) lelkesültség, lelkesedés; lelkendezés 3) felindult lelkiállapot, szertelenség, szenvedélyesség |
| egzaltált | 1) szertelen, heves, szenvedélyes 2) elragadtatott, lelkesült 3) nem egészen beszámítható, kótya |
| eklekticizmus | 1) egymástól eltérő, összeférhetetlen nézetek, elméletek elvtelen összekeverés v. összeegyeztetése 2) különféle korok és stílusok jegyeit vegyesen alkalmazó kevés önálló elemet tartalmazó irányzat 3) elméleti következetlenség |
| eklektikus | 1) az eklekticizmus híve, követője 2) az eklekticizmuson alapuló |
| ektoderma | külső csíralemez; a bélcsíra képződésekor kialakuló külső sejtréteg, melyből a kültakaró, a bőr és az idegrendszer fejlődik |
| ektogenezis | a törzsfejlődésben a külső természeti adottságok meghatározó szerepét valló elmélet |
| ekvivalencia | 1) egyértelműség, egyenértékűség 2) a halmazelméletben: kölcsönös egyértelműség, kölcsönös megfeleltetés |
| ekvivalens | 1) egyenlő értékű, egyenértékű 2) azonos, egyforma, egyenlő 3) egyenérték 4) nyelvt megfelelő, megfelelés; valamely idegen szó anyanyelvi megfelelő szava |
| email [email] | 1) zománc 2) a kerámiakészítésben az át nem látszó zománc egyik fajtája, amellyel fémtárgyakat vonnak be védelmül és díszítésül 3) fogzománc |
| emanáció | 1) kiáradás, kisugárzás; kiáramlás 2) radioaktív nemesgáz 3) egyes idealista filozófiai rendszerekben az isteni vagy szellemi princípium kisugárzása, amelyből az érzéki és érzékfeletti világ ered |
| emisszió | kibocsátás |
| empirikus | 1) tapasztalati 2) a tapasztalat embere; olyan személy, aki csak az érzékszerveinek hisz |
| entitás | valamely dolog tulajdonságainak az összessége talán: önálló, létező egység |
| epikureizmus | 1) epikurosz ókori görög filozófusnak és követőinek materialista tanítása: a legfőbb emberi érték az élet derül mértékletes élvezése, a halálfélelem megvetése 2) (epikurosz tanainak durva meghamisításával) az érzéki gyönyörök hajszolása |
| értékpluralista | |
| eszkaláció | a háború fokozatos kiterjesztése; idegen állam (terület) belügyeibe való egyre fokozódó erőszakos katonai beavatkozás |
| eugenika, eugenetika | 1) az ember öröklődő tulajdonságait a haladás érdekében javítani igyekvő irányzat 2) a magasabb rendű emberi fajokról és ezek kitenyészthetőségéről szóló, erőszakos emberirtásokra is igazolást nyújtó áltudományos elmélet |
| eufemizál | |
| exkuzál | mentegetőzik |
| exkuzálás, exkuzáció | 1) mentség, mentegetőzés 2) bocsánatkérés |
| explicit | kifejtett, világosan kimondott, [középkori kéziratok zárószava] |
| farmakológia | gyógyszertan; a gyügyszereknek a szervezetre gyakorolt hatásával foglalkozó tudományág |
| feuilleton | |
| fiaskó | balsiker, felsülés, kudarc |
| glossza | 1) valamilyen szöveghez fűzött megjegyzés, magyarázat; sorközi v. lapszéli jegyzet 2) rosszmájú megjegyzés 3) csípős hangú hírlapi cikk |
| góg és magóg | az ó- és újszövetségi szövegekben két személy, akik izrael, ill. a kereszténység végromlását készítik elő |
| hedonista | a hedonizmus híve, követője 2) élvhajhász; az élvezeteknek, érzéki örömöknek élő ember |
| hedonizmus | 1) ókori görög filozófiai irányzat, amely szerint az élet ésszerű élvezése a legfőbb jó 2) élvhajhászás, az érzéki örömök mértéktelen kergetése |
| hemiszféra | 1) félgömb, félteke 2) a földgömb fele; az égbolt fele |
| hipokrita | |
| ichthyológia | 1) érintetlenség, sértetlenség, épség 2) feddhetetlenség, tisztesség, becsület |
| imminens | 1) küszöbön levő, közvetlenül fenyegető (veszély) 2) égetően sürgős, halasztást nem tűrő (intézkedés) |
| identitás | azonosság (egyéniség, öntudat?) |
| indifferencia | közöny, közömbösség |
| indifferens | 1) közömbös, közönyös 2) részvétlen, fásult 3) elfogulatlan, pártatlan; semleges 4) fiz közömbös egyensúlyú 5) vegy semleges, közömbös |
| inercia | 1) tétlenség, lustaság 2) tehetetlenség 3) erőtlenség |
| integritás | 1) érintetlenség, sértetlenség, épség, csorbítatlanság 2) feddhetetlenség, tisztesség, becsület |
| intervenció | 1) erőszakos, főleg fegyveres beavatkozás más állam belügyeibe 2) interveniálás beavatkozás, közbelépés; közbenjárás, közvetítés |
| imbecillis | kisebb mértékben gyengeelméjű, hülye |
| impresszum | |
| ipso facto | a tényből kifolyólag, a tényből következően |
| izomorfizmus | |
| kanonizál | szentté avat, törvényesít, kötelező szabállyá változtat |
| katekizmus | káté; valamely tan, főleg a vallás legfőbb tételeinek kifejtése kérdés-felelt formájában |
| klerikális | 1) az egyház befolyása alatt lévő világi személy 2) egyházi befolyás alatt álló párt híve, tagja 3) a klérushoz tartozó 4) egyházi befolyás alatt álló, a klerikalizmust szolgáló 5) a klerikalizmussal kapcsolatos |
| klerikalizmus | 1) az egyháznak világi, politikai hatalomra törekvő irányzata, visszaélés a vallással politikai célok érdekében 2) az ezt az irányzatot támogató politika, magatartás, felfogás |
| klérus | a katolikus papság, a katolikus papok összessége |
| koherens | 1) összefüggő, összetartó 2) állandó v. szabályszerűen változó fáziskülönbségű, és így egymással interferálni képes (hullámok, sugárzás) |
| kollaboráns | a megszálló ellenséggel (különösen a második világháború alatt a fasiszta megszállókkal) együttműködő személy; hazaáruló |
| komilfo | |
| konformista | |
| konspiráció | |
| konszenzus | egyetértés, egyöntetű vélemény, egyezség, megegyezés, megállapodás |
| kontakt | érintkezés, érintés, vagy erre utaló dolgot jelöl előtagként |
| kontaktpercepció | |
| konzisztens | erős, állandó, sűrű, tömött, tartalmas, torzítatlan hír |
| korreláció | kölcsönösség; egymástól való függőség |
| kurrens | 1) folyó (ügy, írás) 2) gyakori, szokásos 3) keresett, kelendő 4) kisbetűs szedés 5) jelenleg is megjelenő (folyóirat, időszakos kiadvány) |
| kvantitatív | mennyiségi |
| kvázi | 1) szinte, mintegy; majdnem 2) (előtagként) látszólagos; nem igazi, csak annak látszatát keltő, ahhoz hasonló |
| laterna magica | |
| legitim | törvényes, jogos, törvényszerű, jogszerű, méltányos, igazságos |
| litánia | |
| liturgia | |
| macchiavellizmus | |
| maliciózus | 1) rosszmájú, csípősen gúnyos 2) kissé rosszindulatú, rosszhiszemű |
| manifeszt | nyilvánvaló, kézzel fogható |
| manifesztáció | 1) kinyilatkoztatás, kijelentés 2) megnyilvánulás; érvényre, felszínre jutás 3) tüntetés |
| marginális | lapszéli (jegyzet), a szélén lévő; a szélén történő |
| matriarchátus | az ősközösségi társadalom fejlődésének az a szakasza, amelyben a nőknek a gazdaságban és a társadalomban vezető szerepük volt és a leszármazást is anyai ágon vezették; anyajogú társadalom (vö. patriarchátus) |
| metabolit | az anyagcserében részt vevő vagy annak folyamán keletkező anyag |
| metabolizmus | anyagcsere |
| mirákulum | csoda, csodatétel, csodálatos jelenség, csodákat, legendákat feldolgozó középkori színjáték |
| neofita | valamely vallásra újonnan áttért személy, vmilyen tan újdonsült híve (gyakran gúnyos szóhasználatban) |
| neolit kor, neolitikum | csiszolt kőkor, a kőkorszak második szakasza; európában kb. k. e. 5000-3000, ennek folyamán jelent meg a kerámia és a földművelés |
| neurolingvisztikus | |
| nivella | vízmérték |
| nivellál | 1) szintez, szintkülönbséget mér 2) egy szintre hoz, egyenget 3) a különbségek kiegyenlítésével egy színvonalra hoz |
| non plus ultra | 1) valaminek a netovábbja 2) felülmúlhatatlan, utolérhetetlen |
| olig-, oligo- | szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak kicsiségét, kevés voltát jelöli; kis-, kevés- |
| oligarcha | kiskirály |
| oligarchia | a kizsákmányolók kis csoportjának (az arisztokratáknak vagy a nagytőkéseknek) politikai és gazdasági uralma |
| oligarchikus | kényúri; az oligarchiával kapcsolatos, rá jellemző |
| omni- | összetételek előtagjaként jelentése: minden |
| ornamentika | 1) díszítmény 2) díszítő művészet |
| palimpszeszt, palimpszesztus | 1) olyan papirusz vagy pergamen, amelyről az eredeti írást áztatással vagy vakarással eltávolították, s helyébe újat írtak 2) az erre írt kézirat |
| paradigma | bizonyításra v. összehasonlításra alkalmazott példa |
| pária | |
| par excellence | |
| paternalista | |
| patriarchátus | apajogúság; az ősközösségi társadalom fejlődésének az a szakasza, amelyet a férfiak, az apák vezető szerepe jellemez, ahol a rokonságot az apa vonalán számították (vö. matriarchátus) |
| pátriárka | a görögkeleti egyház és egyes más keleti keresztény nemzeti egyházak legfőbb papi méltósága, tiszteletre méltó aggastyán |
| patriarkális | ősi, régimódi, kezdetleges; a régi, tisztelt hagyományokkal kapcsolatos |
| penetráció | behatolás, benyomulás, beszivárgás |
| penetrál | |
| percepció | érzékelés, észlelés |
| periodika | időszaki sajtótermék |
| perisztartika | |
| pertraktál | |
| piedesztál | 1) emelvény 2) erkölcsi magaslat |
| posztulátum | 1) követelmény, kívánalom 2) bizonyítás nélkül elfogadott, egyszerűbb igazságra vissza nem vezethető tétel; sarktétel, alapigazság 3) a jelenségek egy csoportjának megértéséhez szükséges, még nem bizonyított állítás, vmely elmélet kiinduló pontja |
| pragmatika | 1) ügyrend, szabályzat, rendtartás 2) a jelrendszerek és az ezeket használó ember közötti viszonyt vizsgáló szemiotikai tudományág |
| praxis | |
| prefektúra | |
| primus inter pares | |
| primordiális | |
| prókátor | ügyvéd, védőügyvéd (ma már csak rosszalló értelemben; vö. prokurátor) |
| prokurátor | 1) ügyész, 2) meghatalmazott, megbízott személy; jogi képviselő 3) kolostori számtartó 4) helytartó |
| prosperál | 1) virágzik, jól, sikeresen halad; fellendül (gazdasági élet, vállalat) 2) boldogul, érvényesül, sikert ér el (személy) |
| publicista | közíró, hírlapíró, a publicisztika művelője |
| publicisztika | az újságírásnak a politikai és társadalmi kérdéseket magasabb, elvi alapon irodalmi szinten tárgyaló ága |
| quod erat demonstrandum | ezt kellett bebizonyítani |
| radial | |
| raport | |
| recenzió | ismertetés, bírálat (könyvről, műalkotásról, tudományos műről) |
| releváns | fontos, lényeges, meghatározó |
| renonsz | kártyajátszmát érvénytelenné tevő tévedés |
| rentábilis | kifizetődő, jövedelmező, gazdasági szempontból célszerű, hasznot hajtó |
| reputáció | |
| retorika | 1) szónoklattan, ékesszólástan 2) pejor hangzatos szónokiasság |
| retrospektív | visszatekintő |
| revideál | 1) felülvizsgál, ellenőriz, felülbírál 2) módosít, átértékel |
| rezignált | 1) sorsába belenyugodott, beletörődött; csüggedt, lemondó 2) reménytelen, reményét vesztett |
| rusztikus | paraszti, falusias, mesterkéletlen, műveletlen, rusztikával kiképzett (épületrész) |
| sacralis | 1) isteni, természetfeletti eredetűnek tartott 2) szent, szentséges 3) keresztcsont |
| skrupulus | kétség, aggály, habozás; lelkiismereti kétely |
| szakrális | >>sacralis |
| szanál | 1) gyógyít, orvosol 2) vmilyen intézmény, elsősorban az állam zilált pénzügyeit rendezi 3) ilyen intézkedés során állásból elbocsát 4) kiselejtez; eltávolít, hogy másnak helyet csináljon 5) területet rendez, épületet lebont |
| szarkasztikus | szarkazmussal teli, maróan gúnyos |
| szarkazmus | csípős, maró, epés gúny |
| szcéna | 1) feltűnő, botrányos jelenet 2) szính. jelenet |
| szegregáció | 1) elválasztás, elkülönítés; szétválás, hasadás 2) a feketék elkülönítése a fehérektől az egyesült államokban, vagy a cigányok elkülönítése magyarországon 3) az öröklött tulajdonságok elkülönülése |
| szekularizál | egyházi javakat világi célokra kisajátí, lefoglalt |
| szekvencia | 1) sorozat |
| szemantika | jelentéstan; a nyelvtudománynak a nyelvi formák jelentésével és a jelentések változásával foglalkozó ága |
| szillogisztika | |
| szillogizmus | logikai következtetési forma, amely két előzményből (permisszából) a zárótételhez (konklózióhoz) jut |
| szindikalizmus | a szocialista (v. kommunista?) párt vezető szerepét, szükségességét tagadó, a munkásosztály harcát csupán gazdasági követelésekre és szakszervezeti mozgalomra korlátozni akaró áramlat a munkásmozgalomban |
| szinergia | |
| szinergizmus | 1) az a jelenség, hogy két különböző gyógyszer egy időben alkalmazva egymás hatását támogatja és erősíti 2) az a hittudományi felfogás, hogy az ember megtéréséhez az isteni malaszton kívül saját körzeműködése is szükséges |
| szinkópa | egy hangsúlytalan ütemrész összekapcsolása a következő súlyossal, ájulás |
| szinopszis | áttekintés, összefoglalás, irodalmi művek hosszabb vázlata |
| szkepszis | 1) kétség, kétely; a mindenben való kételkedés 2) hitetlenség |
| szodómia | a nemi eltévelyedések egyik fajtája: állatokkal űzött fajtalankodás (szodoma város nevéről) |
| szofisztika | 1) a szofisták filozófiai iránya 2) hamis érvek; a látszólag helyes érvelés látszata mögé rejtett különböző cselfogások alkalmazása a vitában v. a bizonyításban 3) pejor szócsavarás; agyafúrt, megtévesztő, hamis okoskodás, érvelés |
| szofisztikus | 1) a szofisztikára jellemző, azon alapuló 2) körmönfont, csavaros (okoskodás) |
| szolipszista | |
| szolipszizmus | a szubjektív idealizmus végletekig vitt formája, amely csak a szubjektív tudat, az én létezését ismeri el és a világot csak az egyéni tudat alkotásának tekinti |
| sztoicizmus | 1) szenvedélymentes, természetes életmódot, szigorú erkölcsiséget tanító ókori görög-római filozófiai iskola 2) bölcs belátáson alapuló szilárdság, állhatatosság az élet szerencsétlenségei és megpróbáltatásai közepette |
| sztoikus | a megpróbáltatásokat bölcs belátáson alapuló keménységgel és nyugodtsággal elviselő ember, a sztoicizmuson alapuló, rá jellemző |
| tautológia | szószaporítás |
| taxatíve | 1) hozzávetőlegesen, becslés szerint 2) egyenként felsorolva, tételenként részletezve |
| teokrácia | olyan uralmi rendszer, amelyben a legfőbb hatalom a papság v. az egyházi hatalommal is rendelkező király kezében van, s amelyben az állami és vallási intézmények teljesen egymásba olvadhatnak (annyi mint istenuralom) |
| termicus technicus | szakkifejezés |
| terminátor | a nap által megvilágított gömb alakú égitesteken a világos és a sötét félgömb határa; árnyékhatár |
| tertium non datur | |
| triumfál | 1) diadalmat ül, diadalmaskodik, győzelmet arat 2) győzelmében ujjong, győzelmével hivalkodik 3) diadalmenetet tart (győztes római hadvezér) |
| ultima ratio | 1) az utolsó, a végső megoldási kísérlet 2) az utolsó, döntő érv |
| védikus filozófia | |
| verba non sunt verbera | |
| verdikt | 1) az esküdtszék határozata 2) bírósági döntés, ítélet |
| virtigli | tősgyökeres, igazi, valódi |
| vis maior | előre nem látott kényszerítő körülmény, ill. elháríthatatlan akadály, amely meggátol vmely kötelezettség teljesítésében |
| xenofóbia | beteges félelem az idegenektől |
| xenomorf | magmás kőzetekben nem saját kristály alakú, hanem a környezet által megszabott szabálytalan elegyrész |
2007-12-21 |
Ezt a művet Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Hungary Licenc alatt tették közzé.